Atkák
Szövőatkák és egyéb atkák
Ezek a parányi, szabad szemmel alig látható, ízeltlábú állatok valójában pókok. Rágó vagy szívó-szúró szájszervükkel sajnos jelentős kárt okozhatnak a növényekben.
Ciklámenatka: nemcsak a cikláment károsítja, hanem a borostyánt, aráliát, fokföldi ibolyát és egyéb növényeket is. Szobában szerencsére ritkán fordul elő, általában csak akkor ha már eleve fertőzött növényt vásároltunk. A fertőzés jelei a virágok deformálódása, fodros levelek vagy sebszerű csíkok, kevés levél a fiatal hajtásokon. Ha ilyen tüneteket észreveszünk legjobb ha megválunk a növénytől. Nem lehet ellene eredményesen védekezni.
Begóniatka: szintén fertőzött növényekkel kerül be a lakásba. A fertőzés tünetei is hasonlóak csak az atkák szélesebb testűek. Előfordulnak még kúszókán, szobafikuszon és ráncos sárkányfüzéren.
Almafaatka: alma és körtefákon fordul elő. Maga az atka allig, de tojásai annál inkább felismerhetők. Az augusztusban lerakott téli tojások élénk pirosak. A kora nyáriak valamivel fakóbb színüek. Általában a kertben nincs szükség védekezésre, mert télen sok madár, nyáron pedig más rovarok is elpusztítják a tojásokat.
Szamócaatka: egy erősebb atkafertőzés ráncossá teheti a földieper leveleit. Legjobb ha vásárlás előtt ellenőrizzük a növényeket, és csak kétéves epret telepítünk, amelynek töveit gyümölcsérés után felszedjük és elégetjük.
Ribizliatka: csak a feketeribizlit károsítja. A fertőzés jelei a megvastagodott virágrügyek, amelyekbe az atkák betelepedtek. Ezek nem nyílnak fel, nem porzódnak be és nem lesz belőlük termés. Mivel ezek az atkák vírusfertőzést is terjesztenek, semmisítsük meg őket. Kisebb mértékű fertőzés esetén a károsodott hajtásokat vágjuk le, erősebb fertőzés esetén az egész bokrot ássuk ki, és égessük el.
Mogyoróatka: Kártétele és ellene való védekezés megegyezik a feketeribizli esetében leírtakkal.
Hagymaatka: jácint- és nárciszhagymákon fordul elő, amelyek szövete a fertőzés következtében fűrészporhoz hasonlóvá válik. A károsodott hagymákat égessük el.
Az atkákat, bármelyik fajukról legyen is szó, szabad szemmel alig lehet észrevenni. Egy mm-nél sosem nagyobbak és a takácsatka kivételével csaknem áttetszőek. Nagyítóval vagy mikroszkóp alatt felismerhetjük a kerek vagy tojásdad alakú, 4-8 lábú és hatalmas szájszervvel rendelkező állatkákat. Szárnyaik nincsenek. Lételemük a meleg, forró levegő.
Az atkák jelenlétét a növényeken okozott károk alapján ismerhetjük fel. Szájszervükkel lyukat szúrnak a növény bőrszövetébe, majd kiszívják a sejtnedvet. Ennek következtében a sejtek kiszáradnak, a zöld növényi részek elsárgulnak, majd végül a növény elpusztul. A legforróbb nyarakon a legaktívabbak.
Vegyszermentes kezelés: aki rendszeresen ellenőrzi növényeit és a fertőzést már a kezdeti szakaszban felfedezi, elkerülheti, hogy a növénye elpusztuljon. Először is azonnal különítsük el a fertőzött egyedet a többi növénytől, mert az atkák gyorsan terjednek. Vágjuk le és égessük el az erősen károsodott ágrészeket. Ezek után zuhanyozzuk le a növényt erős vízsugárral, úgy hogy a levelek színét és fonákját is érje. Ezt a kezelés 5-6 naponta ismételjük meg.
Vegyszeres kezelés: az előrehaladottabb állapotban levő fertőzött növényt próbáljuk kifejezetten atkák ellen ajánlott szerrel kezelni. A kezelési utasításokat feltétlenül tartsuk be. A permetezést lehetőleg a szabadban végezzük, a szer a levelek fonákját is érje.
Ha a levelek fonákján finom, szürke szövedéket veszünk észre, biztosak lehetünk benne, hogy a növényt veszélyes takácsatkák támadták meg. Egyetlen növény sincs biztonságban tőlük.
Megelőzés: ősszel alaposan tisztítsuk meg az ablakkereteket és ne feledkezzünk meg az ablakpántokról sem. Párástísunk gyakrabban, már csupán ezzel meg tudjuk keseríteni a takácsatkák életét. Ha még nem telepedett meg túl sok atka a növényen a tusolás is segíthet. Használhatunk rovarölő szereket is amit kb. kéthetente használjunk, sűrűbben azért nem ajánlott mert ellenállókká válnak és hatástalan marad ellenük a szer. Ha növényházban vagy télikertben jelennek meg akkor biológiai védekezést is bevethetünk, a rablóatkákat. Tömegesen semmisítik meg a kártevőket anélkül hogy a növényekben kárt tennének.
Fertőzéskor először sárga foltok jelennek meg a leveleken, melyek később szürkésbarnára színeződnek. Viszonylag hamar belepheti az egész növényt. Súlyos fertőzés eseték a levelek elszáradnak és lehullanak. A legnagyobb kártevő is kisebb egy gombostű fejénél.
A takácsatkák különsen kedvelik a diffenbachiát, sárkányfát, borostyánfát, árnyékaráliát, törpenebáncsvirágot, csodacserjét, szobahársfát. Ezeket különösen gyakran ellenőrizzük.
Baktérium okozta megbetegedések
Begónia olajfoltosodása: levelek szürkés zöldek lesznek, majd egyre több apró, barnás folt jelenik meg rajtuk. Végül az egész levél egy olajfoltra emlékeztet majd. A foltok később átterjednek a levélnyelekre, szárakra. Ha a szárat felnyitjuk sárgás váladék folyik ki belőle.
Gyökérgolyva: sötétbarna burjánzás figyelhető meg. A növény nem fejlődik csak szenved, a baktériumok megakadályozzák, hogy a felső növényi részekhez víz jusson. Elsősorban a mikulásvirágot, a kaktuszokat, és a muskátlikat támadja meg.
Szár- és levélrothadás: elsősorban az orchideák, pillekosborok vagy a fán lakó kosborok betegségei. Először a leveleken jelennek meg a nedves, rothadt foltok, majd később átterjednek a szárra is. A foltok barnásak, feketébe hajlanak. A beteg részeken felül a növény elhal.
A baktériumok ellen nem tehetünk semmit, jobb megválni a növénytől mielőtt megfertőzné az egészségeseket!
A növények élettani betegségei
Orchidea-betegségek
Ha a növényt nem az igényeinek megfelelően környezetben neveljük, általában a kártevők megjelenéséhez, gombás vagy vírusos megbetegedéshez hasonló tüneteket mutat.
Viszonylag gyakran támadják meg a levéltetvek vagy takácsatkák az orchideát, ha elterjednek a levelek kiszáradnak és ezüstös színűek lesznek.
Üvegházi molytetvek: lárvái 3 mm hosszúak. Általában a levelek bordái közt bújnak meg. Csipesszel is megpróbálhatjuk eltávolítani őket, de igazán hatékony a többszöri vegyszeres kezelés. A lárvákból fehér legyek fejlődnek.
Tripszek: kb. 2 mm nagyságúak, a fiatal hajtások, virágbimbók és virág nedvét szívó rovarok. Ha megjelennek fekete foltokat és korcs növényrészeket hagynak hátra.
Pajzstetvek: kb. 5 mm nagyságúak, kicsi szürke vagy sötétbarna pajzsok borítják. A levelek fonákján ülnek. Nehéz ellenük védekezni.
Csigák: megrágják a növény leveleit és hajtásait. Puhatestű-irtó szerek segítségével tudunk védekezni ellenük. Vegyszer nélküli írtásként kipróbálhatjuk hogy sörrel teli edénykét teszünk a növény mellé, mert a csigák szeretik a sört.