Virágkalendárium! |
Itt a tavasz itt a nyár. Végre mehetünk a természetbe kirándulni, és virágokat nézni. Most itt az alkalom, hogy az idén Ön is megtalálja és élőben megismerje a bach virágterápia növényeit. Az alábbiakban időrendbe szedtük, hogy mely hónapban mely virágokat érdemes keresni.
A szilfa virágai összetettek. Rózsaszín színüket jobbára a hímivarú porzók adják, amelyek mindaddig vörösen meredeznek a magasba, míg meg nem szabadulnak pollenterhüktől. Ezt követően gyorsan elfeketednek. A virágporszemcsék a szél szárnyán keringenek a magasban, viszonylag biztosan beporozva a termőket.
Közvetlenül a szilfa virágzását követően bontja ki barkáit a rezgőnyár. Késő februártól március közepéig virágzik, az adott tájegység aktuális időjárási viszonyai függvényében
A rezgőnyár, a szilfa és a cseresznyeszilva nagyjából ugyanabban az időben, késő februárban és márciusban virágzik. A fa ránézésre leghangsúlyosabb része azonban semmi esetre sem a törzse vagy a koronája. Mindenképpen akkor a legkifejezőbb, amikor virágzik – a tömérdek fehér szirom brilliánsan tündököl.
A nektárdús virágok zöldessárga színe és édes illata egyaránt utal az élet iránti nagyfokú vonzódáshoz.
Vörösfenyő
A Bach-növények között az erdei fenyő mellett csupán egyetlen másik nyitvatermő található, a vörösfenyő. A vörösfenyő áprilisban virágzik. A hím- és nőivarú virágok egyazon példányon nyílnak, szorosan egymás mellett sorakoznak az ágakon. Az ágak alján elhelyezkedő, sárga tömlőkre hasonlító porzós virágok a föld felé utatnak, míg a bíborvörös termős virágok az ágak hegyén, felfelé nőnek. Mivel a vörösfenyő nyitvatermő, a virágai nem bimbókként feslenek ki; a csupasz magkezdemények – melyek mindegyikét egy fellevél védi – csak arra várnak, hogy a pollen rájuk hulljon.
a „zöld” virágok (gyertyán, szikárka, rozsnok) sorolohatjuk a vadgesztenyerügyet is, amely főzéses módszerrel készül. Ez az eszencia ráadásul nem a kinyílt virágokból, hanem a levélrügyekből készül, így ez a gyógyír mintegy az egész fa jellegzetességét hordozza.
A gyertyán egylaki növény, hím- és nőivarú virágai egyazon fán nőnek. A tetszetős, hivalkodó hím barkák valamivel korábban jelennek meg, mint hogy a levelek teljesen kifeslenének. Hozzájuk képest a termős barkavirágzatot szinte alig venni észre, mintha kibomolatlan levélrügyek lennének, úgy csüngnek alá az ágvégekről a föld felé. A virágzás nem következik be minden tavasszal, akad olyan év, amikor alig néhány virág jelenik meg az ágakon, sőt az olyan esztendők sem ritkák, amikor teljesen hiányoznak.
Minden egyes virágnak öt, szabálytalan fehér szirma van, ezek igen törékenyek és szépek, de egyenetlen formájúak. Közepüket sárga folt díszíti, amely azonban hirtelen pirosra színeződik, ha beporzódnak.
(A fehér vadgesztenye eszencia a napoztatós módszerrel készül – a második tizenkilenc gyógyír közül ez az egyetlen, amelyik nem a főzésessel. Meglepő, nemde?)
A dió termős virágai meglepő hasonlóságot mutatnak az anyaméhhel – innen a kapcsolat Artemisszel. A hosszan lelógó porzós virágzatok ugyanakkor mintha péniszt mintáznának. A szimbolikus jelentés ezek után meglehetősen nyilvánvalóan adódott, nem véletlen tartották a diófát „a termékenység jelképének”.
Ernyős madártej
Az ernyős madártej április végétől június elejéig nyílik, virágzásának csúcsidőszaka május közepe. A virágok mértani rendezettsége képes a sokk által megtört, összezavart életek átstrukturálására.
A tölgy erőteljes szerkezeti felépítésű törzséhez képest is, virágai nagyon kicsik és elrejtettek. A beporzás szél segítségével történik, amely igen nagy erőfeszítést igényel, mégis kevés eredményre vezet. A porzós virágok tömérdek pollent termelnek – egyetlen barka is több millió pehelykönnyű virágport –, amit aztán szárnyára kap a szél, s napokig el sem ereszt: mintegy pollenlevesben fürdeti a tölgyerdő fáit. A nőivarú virágok egyszerű felépítésűek, se szirmaik, se határozott formájuk nincsen, csak az aprócska, vörös, ajkakra emlékeztető bibeszájból állnak.
A jelentéktelen külsejű hím- és nőivarú virágok egyazon egyeden jelennek meg: a hím barkák himbálódzó fülbevalók módjára csüngnek alá az ágakról, míg a párosával fejlődő női termős virágzatok az ágvégeken fészkelnek, barátságtalan, dróttüskés ruhában.
Hibrid fajta lévén a vörös vadgesztenye virágai eléggé változatos megjelenésűek tudnak lenni. Némelyikük mély narancssárga, cinóber vörös, mások inkább rózsaszínbe hajlanak, esetleg mályva színezetűek. Közepük sárgás, ami a beporzást követően gyorsan elsötétül.
Tavasszal, ahogy a fa új, virágzásnak induló hajtásokat növeszt felfelé, a tobozok az ágak aljára kerülnek, megduzzadnak, és elindul bennük a magok érése. Teljes beérésükhöz azonban további egy évre van szükség, s csak a következő tavaszra lesznek “készen” az immár majdnem kétéves tobozban. Egyazon faágon tehát rendszerint a tobozfejlődés mindhárom fázisa megfigyelhető: az éppen nyíló nőivarú virágtól kezdve a tavalyi év még éretlen, zöld tobozán át a két évvel korábbi, érett, alfásodott, megbarnult tobozig.
Az év nagy részében elmerül, s csak májusban-júniusban dugja ki elegáns, egyenes szárát a víz színe fölé, hogy napfény érje a virágokat. A békaliliom olyan növény, amelynek alig van kapcsolata a földdel: a vízben él, s ha ki is emelkedik belőle, virágai akkor is csak a levegővel érintkeznek.
A vadalma gyógyír a vadalmafa virágaiból készül, amelyek a cseresznyeszilva virágaihoz hasonlóan tündöklő fényességet árasztanak. A szer a fény tisztaságát, az aranyló porzókat körülölelő, rózsaszín szirmok lágyságát és életteliségét, a jó értelemben vett tisztító tűz simogató melegét lényegíti magába.
Az aranysárga virágfejek kerekek és laposak, úgy hevernek szétszórtan a fűben, mint fényes aranyrögök. Az ötszirmú virágok kifejezetten törékenyek, gyűrött selyemre vagy papírzsebkendőre emlékeztetnek. Csak egyetlen napig virágzanak, aztán gyorsan lehullajtják szirmaikat. A szirmok ezen különleges finomsága
a napvirág típus bizonytalan, erőtlen természetét szimbolizálja – az ilyen lelkületű egyén alig bír megkapaszkodni az életben.
A szirom nélküli szikárka virágok mindaddig nyitva maradnak a száron, míg magjaik be nem érnek – ezzel azt mutatják, hogy az ilyen alkatú egyének nem igazán törődnek a körülöttük lévő világgal, nem fordítanak túl nagy figyelmet környezetükre.
jerikói lonc szirmai feltűnően élénk vörösek. A bimbók végei zártak, az öt sziromlevél hosszanti összenövéséből nagy, karmazsinpiros cimpák képződnek. Amikor aztán kibomlanak, a sziromlevelek egészen visszakunkorodnak, harangformán feltárva belsejüket. A kinyílt virágok kis harsonákra emlékeztetnek, mintha csak ébresztőt fújnának. A porzók kimerednek a közepükből, mint amikor az ember az ujjait nyújtogatja. Egy-egy virágnak két-három percre van szüksége a teljes kitárulkozáshoz, amire úgy este hét óra tájt kerül sor.
Az olajfa májusban virágzik, és bogyói a következő év februárjára érnek be. Hazánkhoz legközelebb Horvátországban található.
Az édes illatú magyalvirágok rengeteg nektárt termelnek, méhek rajait vonzva ezzel a bokrokhoz. A hím és nőivarú virágzat felépítésük és megjelenésük tekintetében egyaránt sok hasonlóságot mutat: csoportokban fehérlenek az ágakon, színükkel éles kontrasztot alkotva a sötétzöld levelekkel. A nyilvánvaló különbség a nőivarú virág magháza, amely zöld kupolaként domborodik a négy, korongforma termővel a tetején. A nőivarú virágok rügyei tavasszal fakadnak, s májusban már ki is bontják szirmaikat. Ellenben a hímivarú virágok még az előző nyáron jelennek meg az ágakon – mintha csak egy éven belül kétszer akarna virágozni a bokor.
Hímnős barkavirágzatát a levelek tövéből növeszti, azok meredeken felfelé nyúlnak (szemben a rezgőnyár föld felé csüngő barkáival). A virágok csúcsain látványosan virítanak a krémfehér vagy sárga porzók. Az aprócska, zöld termős virágok a barka alján nyílnak, valamivel később, mint a porzós virágok. A megporzás után szúrós tövisekkel teli gömbbé duzzadnak.
A szőlő virágzásnak induló fürtjei tulajdonképpen módosult kacsok, amelyek közül
még időben ki kell választani, melyik maradjon meg és melyiket törjük le. Virágzás után, ahogy kezdenek megjelenni a szőlőszemek, további felesleges fürtöket csippentünk le, hogy a növény a maradékra koncentrálhassa az erejét.
A vadrepce Brassica (sinapis) arvensis egyedei júniusban érik el virágzásuk csúcsát. Virágai, amelyek a szárvégeken fürtökbe csoportosulnak, szabályos kereszt alakban nyílnak: négy ragyogó sárga szirmuk rövid nyélen ül. Rikító színükkel nagy tömegben élénk, vidám hatást keltenek, eloszlatva a komor sötétséget, mint amikor a nap sugarai áthatolnak a felhőkön, hogy bevilágítsák és megelevenítsék a földet.
A kipattanó pelyvalevelek közül ilyenkor bújnak elő a hímivarú sárga porzószálak és a fehér pelyhes, nőivarú termők. A beporzás a lefelé csüngő, szélben ringó kalászfejekben elvileg már könnyen végbemehetne, csakhogy a pelyvalevelek ritkán nyílnak ki teljesen – ahhoz ugye erősebb napsütésre lenne szükség. Jó, ha néhány órácskára egészen kifeslenek, de amint a porzók elhullatják pollenjüket, már vége is a virágzásnak.
Az egyszerű, ötszirmú virágok a Bach-virágok közül a legnagyobbak: átmérőjük akár az öt centimétert is elérheti. Közepük tele van aranysárga porzókkal – mintha erőteljes csillagrobbanás zajlott volna le a belsejükben. A szirmok laposan, tányérformán szétterülnek, mintha minden fényt el akarnának nyelni, műholdvevő antenna módjára kutatnak a beérkező jelek után.
A kisezerjófű ellenben akár hetekig virít. Az álernyős fürtökben mindegyik virágfej önálló életet él, a napfény erősségétől függően egyedileg nyílnak-csukódnak. Szürke időben a kis rózsaszín virágok zárva maradnak, napsütéses napon némelyikük kitárja szirmait, de egyszerre mind csak igazán meleg és ragyogó verőfényes időben pompázik.
Az apróbojtorján virágai füzért alkotnak, vízszintesen bontják ki szirmaikat, és nem az ég, hanem a föld felé néznek. Mintha kis radarernyők lennének, amik a földi jeleket veszik – az őket körülvevő emberi világból érkező üzenetek után pásztáznak.
Bach-virágok közül a katángkóró virágzási ideje az egyik leghosszabb, júniustól októberig is eltart. A katángkóró varázsa részben rövid virágzási idejében rejlik: alighogy reggel nyolc óra tájt kitárja szirmait, délben már össze is zárul. Nem véletlenül használta a katángot a nagy svéd botanikus, Carl von Linné, a növényrendszertan atyja uppsalai virágóráján: a katáng pontosságához valóban igazodni lehet.
Az iszalag virágai a magasban, a fejünk fölött nyílnak, július és augusztus között mintha csipkés lepellel borítanák be a fákat. A virág kicsi, sugaras kelyhű, mint egy szorosra kötött ecset szőrszálai. A csészelevelek visszahajlanak, feltárva a magház körüli krémfehér porzók gyűrűjét, amelyek mindaddig tárva-nyitva maradnak, míg a magok ki nem fejlődnek a magház belsejében.
A nebáncsvirág virágai ötszirmúak, de ez ránézésre aligha megállapítható, lévén a sziromlevelek összenőnek, így alakítva ki a sisakszerû nyílást. Minden virágfej szabadon csüng, nyelükön egyensúlyoznak, mely a szár tetejéhez horgonyozza őket.
A vasfű miután elért egy bizonyos magasságot, módosítja ágcsúcsai növekedését: nem hoz több levelet, hanem virágfüzért hajt, amin júliustól szeptemberig az apróbojtorjánhoz hasonlóan fokozatosan nyílnak ki a virágok.
A bohócvirág keresztbeporzási módszere a következő: ahogy a méhek rászállnak a virágra, először kénytelenek a bibéhez dörgölőzni, így azonnal megszabadulnak a hátukra tapadt virágportól, s csak ezután jutnak el a porzókig, amelyek friss pollenzuhanyban részesítik őket.
a hangafű ősszel nyílik.
Az őszi tárnics vöröseslilás virágai a hőmérséklet-változást követve meglepő gyorsasággal nyílnak-csukódnak. Napsütéses, meleg időben elég egyetlen felhő, ami átmenetileg eltakarja a napot – a tárnics azonnal, akár húsz másodperc alatt összezárja virágszirmait.
Ragyogó kék színe és hosszú virágzási ideje teszi attraktívvá ezt a kevés gondozást
igénylő fajtát. Az, hogy mi módon került Overstrandbe, s hogyan látta meg dr. Bach,
a Keletről bevándorolt növényt, nem tudjuk – a pompás kék virág a fél világot átutazta, hogy gyógyírként figyeljenek fel rá!
Virágzási ideje hosszú, novembertől júniusig tart. Röviddel a téli napforduló beköszönte előtt kezd el virágzani, az év vége közeledtével, amikor a legtöbb növény már elhalt. (Az első virágok akár már októberben megjelenhetnek a bokrokon.)
Forrás: viragterapia.hu