Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...

Bars Sári: Tavaszköszöntő

Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

A legszebb virág

Egyedül ültem le olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt:"Néni, ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot.
Halott virágával küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta,s mondta kisvártatva:
"Az illata csodás,s bizony szép is nagyon.
Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."

Haldokló virág volt, mit átadott, Ragyogó színe rég megkopott. Tudtam azonban,el kell fogadnom
A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta fel, a levegőbe.
Eladdig nem tűnt fel,ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, mert, hogy vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
"Szívesen" mondta s vidáman elfutott.
Nem tudta, hogy bennem mily mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon, mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem, A világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
Közben a fiúcska új gazzal kezében
Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.

Féltve óvj minden virágot!

Ej, haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Bimbós majoránna!
Ha kertedbe mehetnék,
Piros rózsát szedhetnék,
Szívem megújulna.

Ej, haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Levendulavirág!
Ha kertedbe mehetnék,
És ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék.

„Gyöngyvirággal virágzik a hegy alja,
De szép kislány lakik itt a szomszédba!
A szememet mégse merem rávetni,
Mert az anyja nem engedi szeretni.

******************

Csóré Béla: Gyöngyvirág /dalszöveg/

Gyöngyvirág, gyöngyvirág, csilingelő gyöngyvirág
Haragszik egy asszony rám
Csilingelő szavakkal azt üzeni
Hogy leszek-e még boldog nélküled

Gyöngyvirág, gyöngyvirág, azt a május éjszakát
Elfeledni nem tudom ám
Súgd meg azt gyöngyvirág, szívemben csak egy a vágy
Elfeledni nem tudnám
Csilingelő szavakkal azt üzenem
Hogy leszek-e még boldog nélküled

Gyöngyvirág, súgd meg azt szívemben csak egy a vágy
Elfeledni nem tudom ám
Súgd meg azt, gyöngyvirág, hogy a szívemben csak egy a vágy
Elfeledni nem tudnám
Csilingelő szavakkal azt üzeni
Hogy leszek-e még boldog nélküled

Gyöngyvirág, gyöngyvirág, szívemben csak egy a vágy
Elfeledni nem tudom ám
Súgd meg azt gyöngyvirág, szívemben csak egy a vágy
Elfeledni nem tudnám
Csilingelő szavakkal azt üzenem
Hogy leszek-e még boldog nélküled

**************************************************

„A gyöngyvirág

Álmok illatos habos kelyhei
csüngnek leheletnyi száron.
Óvón borul rájuk zöld levél
szinte féltve: ne bújj ki,
kicsiny fejed megég a perzselő,
csóktól tüzes napon...
De féltés mit sem ér,
hisz vár reá a fény, a láng,
az ezerszín-boldog-vad világ...
Illatát szórja, öröme záporoz,
fején a harmat sipkaként motoz..”

************************************

Erdélyi József: Gyöngyvirág

Szép gyöngyvirág! Szép gyöngyvirág!
Forgalmas szegelet -
A gyöngyvirágárus felé
Egy tolvaj közeleg,
Amily szomorú, oly szegény.
Loptában lehajol -
Az asszony észre sem veszi:
Milyen mélyet szagol.

Az árus észre sem veszi
S a tolvaj megy tovább,
Szívében füttyös rengeteg
És füttye gyöngyvirág;
A füttye csupa gyöngyvirág
És suttogó berek ...
Körötte adom és veszem
Sivatag emberek.

*********************************

Puszta vadvirága

Kinyilott egy rózsaszál.
Puszta vadvirága,
Czéda fiu rá talál,
Lélekzete majd eláll,
Oly édes, oly drága.
Rózsa, rózsa, csodaszép,
Puszta vadvirága.

Fiú szól: Letörlek én,
Puszta vadvirága.
Rózsa szól: Megböklek én,
Megemlegetsz örökkén,
Nem tűröm, garázda!
Rózsa, rózsa csodaszép,
Puszta vadvirága.

S a szilaj fiú legott
Odakap az ágba...
Sírt a rózsa, jajgatott,
Hogy nem tűr erőszakot, -
Tűrni kell, hiába.
Rózsa, rózsa, csodaszép,
Puszta vadvirága!

/Johann Wolfgang von Goethe/

**************************************

Vörösmarty Mihály : Pásztorlány dala


Kis rózsa, szép rózsa,
Gyönge virágszál!
Szeretőd ha volna,
Így nem hervadnál;
De hervadsz mint magam,
Hull kis leveled:
Kedves ifjuságom
Hull el itt veled.

Kis rózsa, szép rózsa,
Vársz-e még tavaszt?
Jaj nekünk! örökre
Elvesztettük azt.
Más virág fog állni
Száraz ágadon,
Más leány örűlni
Puszta dombomon.

**************************************

William Wordsworth: Arany nárciszok

Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol
boldogan, kitörve e szürke világból

G. Nagy Ilián: Gyöngyvirág-asszony üzen...

Szépség tiltott évein át
Gyöngyvirág-illat árad.
Az örök asszony üzen,
Szivárvány-fátyolos világnak.

Úgy lélegezzük mélyre ezt az illatot,
Mint aki mindig rejtette a bánatot,
A géniuszt, a sérthetetlen szellemet,
Mint ősasszony gyöngyvirág-leheletet.

Hiába minden barbárság, ezernyi bosszú,
Boldog arcokért, megannyi gyilkos csalás!
Semmi, semmi, semmi mind az Ige előtt,
Életnek üzenő gyöngyvirág-asszony előtt!

Teremtés óta árad felénk ez a harmónia,
Méz-dús, hófehér kelyhek, aranykor-illata!
Se Heródes, se semmilyen Cézár,
Se törvény, se fegyver le nem győzheti!

Sem a Tavaszt, sem az Örök Asszonyt,
Aki jön Pannónia felől, Palóc-ország felől,
Somogy-ország felől, Erdély felől.
Jön csábító, bájoló, bűvölő ruhákban.

Dús hímzésén dalok, dalaink rejtett írása,
Csípőjén bölcsőringás, Vénusz ragyogása.
Jön ősasszonyság teremtő igája:
Énekkel legyőzni a gonoszt.

************************************

Erdélyi József: Ibolya..

Kinyílt a menny kék kapuja,
megjelent a kis ibolya.
Megjelent a nagyvárosban,
bejelenti, hogy tavasz van.

Minden sarkon belebotlok,
veszek végre egy kis csokrot.
Azt se másért, azért veszem:
szegény ember, hadd keressen...

Valahányszor megszagolom,
erdőn vagyok: azt gondolom,
délibábos mezőn, pusztán,
nem aszfaltos pesti utcán.

Beviszem egy kávéházba,
elémteszem egy pohárba,
s írok egy dalt, nem tintával, -
kék ibolya illatával.

Nem tintával, nem pennával,
szívem régi fájdalmával,
kék virággal, zöld levéllel, -
szívem örök szerelmével...

  Somogyi Barnabás: Búcsú a hóvirágtól


"Ahogy lefutott a hó a földről
mindjárt kidugtad tiszta arcodat,
ezüst kelyheddel gyenge száradon,
hó levében nézvén meg magad.

Kis fehér virág, Élet hírnöke,
te hoztad el a ragyogó tavaszt,
téli halálból az élet felé
vad, hideg éjben te kezdtél utat.

Szép napsütésben, simító szélben
miért hajtod le árva fejedet?
Ha fáj a búcsú, vigasztalódjál,
ne sírj többé már harmatcseppeket.

Köszönj el az öreg fa tövétől,
mondj búcsút a halvány ég kékjének,
Tűnj el, mert a fekete világba
eltapossák tiszta fehérségedet.

Fehér hóvirág... Utánad intve
fájó gyászdallal emelek kezet.
Addig nyugodj csendben a föld ölén
míg eljön egy másik, szebb kikelet."

Erdélyi József:  Búzavirág


Egyhangú zöld, unalmas a világ, -
csattanj, pipacs, rikolts, veres virág!
A gyermeket, az ifjút csalogasd,
hirdesd a zászlós, lobogós tavaszt!

Voltál virágom, szeretlek ma is,
de van a földnek más virága is,
aki nem verseng, aki nem kiált:
mély színnel izzó, kék búzavirág.

Halk földi csillag. Mint edzett acél, -
nyárról, kaszáról, kenyérről beszél.
Nem lobog lánggal, vérrel nem virít, -
munkára hí és türelemre int.

Mikor fonják az élet-koronát:
az ért kalászok fényes aranyát
acélos szárad köti, mint a dac,
s éppúgy diszíti, akár a pipacs.

Vér a pipacs. - A verejték: te vagy.
Te vagy a könny, a szent öröm, te vagy, -
te vagy a bánat és a béke szép
csillagvirága. Menyországi, kék...

Oldal: Versek virágokkal!
Online dísznövény gondozás, minden ami virágról szól és Debrecen története! - © 2008 - 2024 - kryszta.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat