Szúrós szépségek a kaktuszok! A növényi élet alkalmazkodásának bámulatos példáit mutatják!
Félsivatagos és sivatagos tájak homokján, kövein, szikláin, korhadó faágon növekednek, minimális vízellátás mellett gyönyörűen élnek.
Jól szaporíthatók magról, hajtásdugvánnyal, levéldugvánnyal, sarjnövényekkel, oltással.
A nemesítések eredményeként már léteznek színes(piros, sárga, lilás) változatok. Ezek a növények önálló életre képtelenek, mivel testükből hiányzik a zöld színtest, ami a fotoszintézis alapja, ezért az alapnövény (amire ráoltjuk) táplálja.
Érdekességek:
Dinnyekaktusz
A létező legrégibb fajok egyike, még sem tartozik az ismertek közé. A kaktuszgyűjtemények becses darabja lehet, első virágait hat éves korában hozza. Jellegzetessége hogy a növény a felső részén vastag, filcszerű koronát(cefálium) visel!
Gondozása inkább gyakorlott hobbikertészeknek való!
Fiatal kaktuszokat virágüzletben, magokat vetőmagboltban szerezhetünk be. A saját gyökerű dinnyekaktusz ritkán él sokáig. Ha virágzó példányt szeretnénk, oltsuk erőteljesebb növekedésű kaktusz-alanyra.
Méret és növekedés: Gömb alakú, bordáit sűrűn borítják a tövisek. Átmérője elérheti az 50 centit. A kifejlett növény csúcsán fejlődik a virágokat hordozó cefálium, amely akár 50cm magasra is megnőhet, tehát nagyobbra mint maga a kaktusztest.
Virág és illat: legkorábban 6 éves korában virágzik először. Virágai aprók, vöröses színűek, illatuk nincs. Az apró virágok önbeporzók. A virágokból piros és fehér bogyók fejlődnek.
Fény és hőmérséklet: Tartsuk egész évben világos helyen. Nyáron sok fényt, sok napsütést és magas páratartalmat igényel. Télen száraz levegőre, világos helyre és 10 fok körüli hőmérsékletre van szüksége.
Öntözés és trágyázás: Nyáron gyakran öntözzük. 14 naponként tegyünk a vízbe kaktusztrágyát. Télen egyáltalán ne, vagy csak nagyon ritkán trágyázzuk. Öntözéshez csak mészmentes vizet használjunk. Nyáron olykor permetezzük a növényt vízzel.
Föld és átültetés: ügyeljünk átültetéskor arra, hogy a gyökerek ne sérüljenek meg. Az átültetésre a legalkalmasabb időszak a tavasz. Ha tehetjük, használjunk speciális kaktuszföldet. Gondoskodjunk a jó vízelvezetésről. Átültetés után néhány napig ne tegyük a növényt tűző napra. Egy érdekessége hogy ha a cefálium kialakult a növény tetején, akkor a dinnyekaktuszon alig képződik már új gyökér. Ezért az idősebb növényeket ne ültessük át, hanem gondosan trágyázzuk őket.
Szaporítás: magvetéssel. Magokat jól felszerelt magkereskedésekben vásárolhatunk. A magokat február-márciusban könnyű, porózus, jó vízfelvevő képességű földbe vessük. A csíráztatáshoz 20-22 fokos hőmérsékletet biztosítunk. A kiszáradás megakadályozására a csíráztató edényt fedjük le üveglappal vagy szellőzőnyílásokkal ellátott fóliával.
Gyakorlott kaktusztermesztők a magoncokat erőteljesebb növekedésű alanyokra oltják, hogy gyorsabban és erősebben fejlődjenek.
Környezet: ideális körülményeket biztosíthatunk a növénynek enyhén fűtött üvegházban, illetve télikertben.
A kaktuszgyűjtők büszkesége, gondozása odafigyelést igényel. Különleges igényei: Nyugat-Indiában, Közép-Amerikában, Peruban és Brazília északi részén honos. Ezeken a vidékeken viszonylag gyorsan elszivárog az esővíz, a tenger felől pedig folyamatosan áramlik a nedves levegő. Így tehát a kaktusz mindig megfelelően párás környezetben él. Mivel erre nálunk is szüksége van, termesztésére legalkalmasabb az üvegház vagy a télikert, ahol legegyszerűbben biztosíthatóak ezek a feltételek.
A dinnyekaktusz egy éve!
Legidálisabb esetben a dinnyekaktusz addig élhet, amíg ki nem virágzik- tehát 6 éves koráig. Ha azonban nem megfelelőek a feltételek már néhány év után rothadásnak indul. Földje legyen könnyű, levegős és porózus. Gondoskodjunk jó vízelvezetésről, hogy a gyökerek soha ne álljanak vízbenk. Legmegfelelőbb a kereskedelmi forgalomban kapható kaktuszföld és kavics egyenlő arányú keverékbe ültetni.
Növekedési időszak áprilistól októberig! A lakásban tartott kaktuszt állítsuk minél közelebb az ablakhoz. A környezetében élő növények elősegítik a magas páratartalom fenntartását. A dinnyekaktusznak nemcsak sok fényre, hanem sok melegre is szüksége van. Nyáron rendszeresen öntözzük mészmentes vízzel, kéthetenként pedig adjunk a vízhez kaktusztrágyát. Gyakran permetezzük vízzel.
Nyugalmi időszak októbertől áprilisig! A téli hónapokban ezzel szemben szárazabb levegőről kell gondoskodnunk, amely megakadályozza a rothadást. Legjobb, ha a növényt külön "telelő helyiségben" tartjuk, és nagyon ritkán vagy egyáltalán nem öntözzük. Különösen 8-10 fok közötti hőmérsékleten nincs szükség öntözésre. Ebben az időszakban egyébként a trágyázással is hagyjunk fel.
Betegségei:
Fügekaktusz
Oszlopkaktusz
Bolíviaikaktusz
Nevét arról az országról kapták ahol vadon élő kaktuszként a legelterjedtebbek. Az Andok lejtőin (ahol nyáron sok a csapadék, a tél pedig hideg, de száraz) vadon nőnek. A kaktuszcsalád majdnem száz különböző fajt foglal magában.
Már a fiatal növények is gyönyörű virágokat hoznak. Gondozásuk nagyon egyszerű, ezért kezdőknek is ajánlható.
Méret és növekedés: általában gömb, ritkább esetben oszlop alakúak. Elég kicsik maradnak, általában 10 cm-nél nem nőnek magasabbra. Közös jellemzőik a keresztirányban futó barázdák.
Virág és illat: Már az egy éves növények is virágoznak az első nyár folyamán. A virágok színe piros, sárga, narancssárga, esetleg hófehér lehet. A virágok olyan nagyra is megnőhetnek, mint maga a kaktusz. Egymás után fejlődik ki több ezért nem is hosszú életűek. Tölcsér formájúak és akár 6 cm átmérőt is elérhetik, erős pártacsövön ülnek. Illatuk nincs.
Fény és hőmérséklet: Ezek a kaktuszok nyáron sok napfényt és friss levegőt igényelnek. Minél naposabb helyre tesszük őket, annál szebbek lesznek a tövisek. Nyáron nyugodtan tarthatjuk őket átlagos szobahőmérsékleten, télen azonban tegyük 5-8 fokos helyre.
Öntözés és trágyázás: Több vizet igényelnek mint a kaktuszok általában. Tartós szárazság esetén a kaktusztestet is permetezzük vízzel. Október végétől, amikor a növényt már hűvösebb helyre tettük, nem kell öntöznünk. Nyáron kapjon havonta egyszer speciális kaktusz-tápoldatot.
Föld és átültetés: A fiatal kaktuszokat minden tavasszal ültessük át, de a kifejlett példányokat elég néhány évente új földbe ültetni. Az átültetéshez használjunk kaktuszföldet.
Nyesés, visszavágás: A kaktusz hajtásait, vagyis fiait levághatjuk, hogy ne nőjenek túl nagyra. Egyébként csak a rothadó részeket kell levágnunk.
Szaporítás: Egyes fajok gyökeres fiakat nevelnek, amelyeket az átültetésnél választhatunk le. A gyökér nélküli hajtásokat dugványként kezeljük. Ezek a kaktuszok magról is szaporíthatók.
Környezet: nagy, lapos tálban mutatnak a legjobban, amelyben kedvük szerint terjeszkedhetnek. Más kaktuszokkal társítva is szépen mutatnak.
A bolíviaikaktusz egy éve
Egész évben világos helyet igényel. A nappaliban kiváló helyet találhatunk neki, ahol szépen fejlődik és növekszik. Szükség esetén télen is ott maradhat. Jobb azonban, ha a nyugalmi időszakban hűvösebb helyen készülhet fel a növény a virágzásra ugyanis a hideg elősegíti a virágképződést. Ha van rá lehetőségünk, inkább 5-8 fokos helyre tegyük a növényt. Ebben az időszakban, vagyis kb. februárig ne öntözzük. A növekedési időszak tavasszal kezdődik.
Miután a kaktuszon megjelennek az első bimbók, a növény sok vizet igényel, többet mint a kaktuszok általában. Ha nem kap elég vizet, rendszertelenül locsoljuk vagy túl kevés tápoldatot adunk neki, ledobja a bimbókat.
Szaporítás: Némi "erőszakkal" rákényszeríthetjük arra, hogy maga neveljen utódokat. Ezt olyan módon tehetjük meg, hogy a kaktusz felső harmadát levágjuk. A vágási felületen kis növénykék fejlődnek, ezeket használhatjuk fel dugványnak. Sokkal egyszerűbb a dolgunk, ha a kaktusz mellett fiak fejlődnek, amelyeket szintén elültethetünk. Ezeknek azonban már önálló gyökerük is van, így ezeket könnyen át is ültethetjük. Válasszuk le őket óvatosan éles késsel az anyakaktuszról, majd ültessük őket speciális kaktuszföldbe. Ha nincs még gyökerük, a vágási felületet lefelé fordítva tegyük őket nyirkos homokra.
Betegségek: